„Az Úrnak fenyítését fi am, ne utáld meg, se meg ne und az ő dorgálását. Mert akit szeret az Úr, megdorgálja, mint az atya az ő fi át, akit kedvel.” (Péld. 3:11–12)
„A rád szakadó próbákban annak bizonyítékát látom, hogy az Úr figyelemmel kísér, magához kíván vonzani… Örülök, amikor a tapasztalatról olvasok, amelyet átélsz, nem azért, mert szenvedsz, hanem azért, mert annak bizonyságát látom benne, hogy az Úr Jézus vizsgál, hogy lássa belé veted-e hitedet és nyugalmat találsz-e az ő szeretetében. Imádkozom érted, hogy fordulj hozzá, az élő víz forrásához. Ezt a tapasztalatot mindegyikünknek meg kell szereznie, ha valaha is vele akarunk lenni a mennyei hajlékban.
Mikor jól megy a sorod, és mindenki jót mond rólad, akkor fenyeget a leginkább veszély. Nagy tisztelettel körülvett posztra kerültél. Fennáll a veszély, hogy a fejedbe száll a dicsőség és elfelejted, hogy Istentől függsz. Odahelyezett, ahol messzemenő hatást gyakorolhatsz a jó irányba, ha csakis Isten dicsőségét tartod a szemed előtt. Mennyei Atyád szeret téged, és az előtted most oly súlyosnak tűnő megpróbáltatásokkal magához kíván vonzani.
Az leghőbb kívánságom, hogy bejuss Isten városába, nem mint olyan bűnös, aki éppen csak kegyelmet kapott, hanem mint győző. Ha ebben az életben igaz, alázatos és hűséges vagy, akkor gazdagon léphetsz be oda… Hadd ragadják meg gondolataidat Isten irántad való nagy szeretetének bizonyítékai. Ha arra gondolsz, amire törekszel, elmúlik a pillanatnyi, könnyű szenvedés sajgása.” (Bizonyságtételek VIII. kötet, 124–125. l.)
