„Nem ember az Isten, hogy hazudjék és nem embernek fi a, hogy megváltozzék. Mond-e valamit ő, hogy meg ne tenné? Ígér-e valamit, hogy ne teljesítené? Ímé parancsolatot vettem, hogy áldjak, és ha Ő áld, én azt meg nem fordíthatom. Nem vett észre Jákóbban hamisságot, és nem látott gonoszságot Izráelben. Az Úr, az ő Istene van ővele.” (IV. Móz. 23:19–21)
„Bálám most megértette, hogy amíg Izráel Isten oltalma alatt áll, addig nincs az a nép vagy nemzetség, amely képes lenne uralkodni rajta, még ha Sátán van is a segítségére minden hatalmával…
Az egykor Izráel iránt megnyilvánult isteni jóindulat a bizonyítéka és biztosítéka annak, hogy Isten oltalmazó gondoskodása az ő engedelmes és hűséges gyermekei iránt megvolt és meg is marad minden korszakban. Amikor Sátán arra indítja a gonosz embereket, hogy hamis színben tüntessék fel, és gyötörjék, pusztítsák Isten népét, akkor erre az eseményre kell visszaemlékeznünk. Ennek az eseménynek a világosságában kell megerősítenünk Istenbe vetett bátorságunkat és hitünket.” (Pátriárkák és próféták, Bálám c. fejezetből)
