„Az a parancsolatunk is van őtőle, hogy aki szereti az Istent, szeresse a maga atyjafi át is.” (I. Jn. 4:21)
„Nagyon híjával vagyunk a testvéri szeretetnek a gyülekezetben. Sokan, akik vallják, hogy szeretik az Üdvözítőt, nem törekednek szeretni azokat, akik keresztény közösségben egyesültek velük. Hitünk egy. Mindnyájan egyazon család tagjai vagyunk, ugyanannak a mennyei Atyának a gyermekei, a halhatatlanságnak ugyanazon reménységével. Mily meghittnek és gyengédnek kellene hát lennie a köteléknek, amely egybefűz minket! A világ fi gyel, látni akarja, hogy vajon a hitünk megszentel-e bennünket. A világiak azonnal észreveszik életünk minden hiányosságát, tetteink minden következetlenségét.
Ne szolgáltassunk alkalmat arra, hogy hitünket támadhassák… Lelkiségünk gyengítésének nincs biztosabb útja annál, mintha irigykedünk egymásra, ha bizalmatlankodunk, ha tele vagyunk hibakereséssel és gyanúsítással… Ez nem felülről származó bölcsesség… Az a bölcsesség, amely felülről származik, békességszerető, szerény, irgalommal és jósággal teljes, nem kérkedő és nem alakoskodó (Jak. 3:15, 17).” (Bizonyságtételek VIII. kötet, 242. l.)
