„Hála az Istennek, aki mindenkor diadalra vezet minket a Krisztusban, és az ő ismeretének illatát minden helyen megjelenti mi általunk. Mert Krisztus jó illata vagyunk… mind az üdvözülők, mind az elkárhozók között.” (II. Kor. 2:14–15)
„Ha örvendezni akarunk az újföldön a mennyei lények társaságának, akkor már idelenn a mennyei elvek kell, hogy kormányozzanak bennünket. Életünk minden tette kihat másokra. Vagy jó, vagy rossz irányba. Vagy felemelünk másokat a bennünket körülvevő lelki légkör által, vagy romlásba döntjük őket. Mások is érzékelik ezt a bizonyos légkört, hat rájuk és többé-kevésbé utánoznak is minket. Ha személyes példánkkal segítünk másoknak a helyes elvek kialakításában, akkor a jócselekedetekben erősítjük őket. Ők azután ugyanolyan jó hatással lesznek másokra. Így önkéntelenül is százakra és ezrekre terjed ki a belőlünk kiáradó jó befolyás. Ha ellenben tetteinkkel a gonoszság erőit támogatjuk és késztetjük cselekvésre a körülöttünk élőkben, akkor mi is részesek leszünk az ő bűneikben.
El kell majd számolnunk az Úr előtt azzal a jóval, amit kamatoztathattunk volna az ő javukra, de mi ezt nem tettük, mert nem Istent tekintettük az erősségünknek, vezetőnknek és tanácsadónknak.” (Bizonyságtételek II. kötet, 133. l.)
