„Fiacskáim, ne szóval szeressünk, se nyelvvel, hanem cselekedettel és valósággal!” (I. Jn. 3:18)
„Az igazi szeretet nem elsöprő, tüzes, féktelen szenvedély. Éppen ellenkezőleg. Nyugodt és mély érzés. Túltekint a külső megjelenésen, csak a belső érték vonzza. Az igaz szeretet bölcs és körültekintő, odaadása valóságos és tartós. Isten az élet hétköznapi eseményeiben vizsgáztat és próbál ki bennünket.
Ezek árulják el a szív milyenségét. Apró fi gyelmességek és a szívből fakadó előzékenység építik föl, mint meganynyi tégla, a boldogságot. A bátorító, szeretetteljes szavak elhanyagolása, a szolgálatkészség mellőzése a kis dolgokban, ezek eredményezik a boldogtalanságot. Végül mindnyájan rájövünk majd, hogy a javunkra szóló mennyei feljegyzések legnagyobb része a körülöttünk élők boldogsága érdekében tett lemondásból áll. Az is napvilágra jön majd, ha csupán önmagunkkal törődtünk, tekintet nélkül mások boldogságára és jólétére. Ez sem kerüli el mennyei Atyánk fi gyelmét.” (Válogatott bizonyságtételek, II. kötet, 133. l.)
