„Ha nem az Úr az, aki velünk volt, amikor ránk támadtak az emberek, akkor elevenen nyeltek volna el minket, amint felgerjedt a haragjuk ellenünk. Akkor elborítottak volna minket a vizek, patak futott volna át felettünk… Áldott az Úr, aki nem adott minket fogaik prédájául! Lelkünk megszabadult, mint a madár, a madarásznak tőréből. A tőr elszakadt, mi pedig megszabadultunk.” (Zsolt. 124:2–3, 6–7)
„Dániel és társai foglyok voltak idegen földön, Isten mégsem tűrte el, hogy ellenségeik irigysége és gyűlölete diadalmaskodjék fölöttük. Az igazak mindig is felülről kaptak segítséget. Hányszor sorakoztatták föl Isten ellenségei a hatalmukat és tudásukat, hogy elpusztítsák annak a néhány őszinte, odaadó embernek a jellemét, tekintélyét és hírnevét, akik Istenben bíztak! De mert az Úr velük volt, senki sem tudta legyőzni őket. Krisztus követői szakadjanak el bálványaiktól és a világtól, akkor a világ sohasem tudja elérni azt, hogy elszakítsa őket Istentől. Krisztus mindig jobb kezük felől álló, mindent betöltő Üdvözítőjük lesz. Őbenne lakozik az istenség teljessége.
Bármit kérünk imában, ha hisszük, hogy megkapjuk, akkor úgy is lesz. A hit és a bizalom hiánya zúdítja ránk a tanácstalanságot, a kétségbeesett félelmet és a gonosz balsejtelmeket. Isten hatalmas és csodálatos dolgokat fog véghezvinni népéért, ha teljesen belé vetik bizalmukat. Akkor Krisztus az erő soha meg nem szűnő forrása lesz számunkra, jelenvaló segítség a bajban, a veszedelemben.” (Bizonyságtételek II. kötet, 139–140. l.)
