„Jobb a bölcsesség a drágagyöngyöknél, és semmi gyönyörűségek ezzel egyenlőek nem lehetnek.” (Péld. 8:11)
„A Szentírás az igazság tökéletes zsinórmértéke, ezért a nevelésben a legfőbb helyet kell biztosítanunk neki… Az igazi nevelésnek az a feladata, hogy felkészítse az ifjúságot az önálló gondolkodásra, és arra, hogy ne egyszerűen csak kövesse más emberek gondolatait… A tanárok vezessék el tanulóikat az igazság forrásához, azokra az óriási kutatási területekre, amelyek a természetben és a kinyilatkoztatásban tárulnak eléjük.
Így oktatási intézményeink tanult, de gyenge jellemű emberek helyett erős egyéniségeket bocsáthatnak útjukra, akik képesek önállóan gondolkodni és cselekedni, akik nem rabjai, hanem urai a körülményeknek, akik széles látókörűek, tisztán gondolkodnak és határozott a meggyőződésük.
Az ilyen nevelés több az értelem kiművelésénél. Több a fizikai képzésnél. Megerősíti a jellemet olyannyira, hogy tulajdonosai nem áldozzák fel az igazságot és a becsületességet az önző kívánságok és a világi becsvágy kedvéért. Megerősíti a lelket a Gonosz ellen. Ahelyett, hogy természetük bizonyos adottságai elhatalmasodnának rajtuk és tönkretennék őket, minden indítékukat és vágyukat alárendelik az igazság nagy alapelvének. Mivel Isten jellemének tökéletességét szemlélik, elméjük megújul, és lelkük átalakul Isten képmására. Mely nevelés lehet ennél magasabb rendű? »Színaranyért meg nem szerezhető, ára ezüsttel meg nem fi zethető… A bölcsesség ára drágább a gyöngyöknél« (Jób 28:15, 18).” (Nevelés, Az igazi nevelés forrása c. fejezetből)
