„Térjetek vissza szófogadatlan fiak, és meggyógyítom elpártolásotokat…” (Jer. 3:22)
„Isten ártatlannak és szentnek teremtette ősszüleinket, mégsem zárta el előlük a gonosz cselekvésének lehetőségét. Úgy is megteremthette volna őket, hogy ne álljon szabadságukban követelményeinek áthágása. Ez esetben viszont nem fejlődhetett volna ki a jellemük. Engedelmességük kikényszerített szolgálat lett volna csupán. Ezért Isten megadta számukra a választás hatalmát engedelmesség vagy engedetlenség között. Kipróbálta hűségüket és szeretetüket, mielőtt elnyerhették volna a kívánt áldásokat…
A jó megismerésének lehetősége biztosítva volt számukra, de a bűn ismeretét és annak következményeit – a keserves munkát, a félelmetes gondot, a csalódást és a bánatot, a fájdalmat és a halált – Isten szeretete visszatartotta tőlük. Isten az ember javát kívánta, Sátán pedig a romlásukra tört… Sátán igyekezett úgy feltüntetni, hogy az igazság gonosszal vegyes ismerete áldás lesz számukra. Úgy állította be, hogy Isten valami nagy dolgot tartott vissza tőlük, eltiltván egyetlen fa gyümölcsét. Hangoztatta, hogy Isten azért tiltotta meg annak a fogyasztását, mert csodálatos bölcsességet és erőt nyújtana. Azt állította, hogy Isten így akarta megakadályozni őket abban, hogy magasabb rendű fejlődésben és nagyobb boldogságban részesüljenek… Éva… megkívánta azt, amit Isten megtiltott. Kétségbe vonta Isten bölcsességét, elvetette a hitet, az ismeret kulcsát… A gyümölcsben magában nem volt semmi ártalmas. Éva bűne pedig nemcsak annyi volt, hogy étvágyának engedett.
Bizalmatlanság Isten jóságával szemben, kételkedés a szavaiban és tekintélyének a megvetése – ez tette törvényszegővé ősszüleinket, és hozta be a világba a bűn ismeretét… Az ember mindent elveszített, mert inkább hallgatott a csalóra, mint arra, aki az igazság, akié egyedül az igaz bölcsesség.
A gonosz és a jó összekeveredése által az ember elméje zavarttá lett, szellemi és lelki képességei megbénultak.” (Nevelés, A jó és gonosz tudása c. fejezetből)
