„Termékeny fa József, termő ág a forrás mellett, ágazata meghaladja a kőfalat. Keserítik, lövöldözik és üldözik a nyilazók, de mereven marad kézíve, feszülten keze karjai, Jákób Hatalmasának kezétől, onnan, Izráel pásztorától, kősziklájától.” (I. Móz. 49:22–24)
„A Biblia sok szemléltető példát tár elénk az igazi nevelést illetően. Olyan férfi aki nemes példáját mutatja be, akiknek a jelleme isteni irányítás alatt fejlődött, életük pedig embertársaik áldására szolgált. Ezek az emberek Isten képviselőiként álltak a világ előtt. Ezek közé tartozik József… József olyan kísértéseknek volt kitéve, amelyek együtt járnak a nagy szerencsével… Senki sem állhat meg veszély nélkül egy magasabb tisztségben. Amiképpen a vihar nem árt a völgy virágainak, de kitépi a hegytetőn álló fát, úgy bizonyos kísértések érintetlenül hagyják az egyszerű embereket, de megtámadják a dicsőség és tisztelet magasabb méltóságait.
József azonban egyformán kiállta a balsors és a siker próbáját. Ugyanazt a hűséget tanúsította a fáraó palotájában, mint a börtön cellájában. Gyermekkorában tanították meg a szeretetre és az istenfélelemre… Abban a keserűséggel telt életben, amelyet mint idegen és rabszolga élt át a bűn látványa és a pogány istentiszteletek csábításai közepette, amelyek a gazdagság, a műveltség és a királyi fényűzés vonzerejével vették körül, József állhatatos maradt. Megtanulta az erkölcsi kötelesség iránti engedelmesség leckéjét. Minden tettében hűséges volt, és ez a tulajdonsága képesítette őt a magasrendű szolgálatra.” (Nevelés, A nagy emberek élete c. fejezetből)
