„A szorgalmas ember igyekezete csak gyarapodásra van…” (Péld. 21:5)
„Ma is oktatni kellene minden fiatalt a gyakorlati élet kötelességeire, mint egykor Izráel napjaiban. Mindenkinek valamilyen mesterséget kellene tanulnia, hogy szükség esetén azzal tarthassa fenn magát. Ezzel felvértezhetné magát az élet veszélyeivel szemben, a testi mozgás pedig előnyére válna mind a testi, mind a szellemi, mind az erkölcsi fejlődésnek.
Testi mozgás nélkül egyenesen lehetetlen arányos testalkatot és maradandó egészséget elérni. Az erős, tevékeny lélek, valamint a nemes jellem eléréséhez elengedhetetlenül fontos tényező a fegyelem és a rendszeres munka. Minden tanulónak fi zikai munkával kellene töltenie a nap egy részét. Így ifjú korában megszokná a szorgalmat, növekednék az önbizalma és megmenekülne az olyan lealacsonyító szokásoktól, amelyek a lustaság következményei… Tanítsuk az ifjúságot arra, hogy értse a maga teremtésbeli rendeltetését, hogy dicsőítse Istent, és mások javára éljen. Ismertessük meg velük Isten irántuk táplált szeretetét, de ismertessük meg velük azt a magas hivatást is, amelyre a földi élet iskolájában kell előkészülniük… Így nevelkedve, sok ifjú megtanulná gyűlölni és elkerülni a bűnt, nem a jutalom reményében vagy a büntetéstől való félelem miatt, hanem azért, mert felfedeznék a bűnben rejlő rútságot, ami megfosztja őket Isten erejétől, és foltot ejt azon az isteni képmáson, amit önmagukban hordoznak.” (Pátriárkák és próféták, A prófétaiskolák c. fejezetből)
