„Uram, nem fuvalkodott fel az én szívem, szemeim sem láttak magasra, és nem jártam nagy dolgok után, erőmet meghaladó csodadolgok után. Sőt lecsendesítettem és elnémítottam lelkemet. (Zsolt. 131:1–2)
„Dávidnak az volt a szándéka, hogy Jeruzsálemet teszi a nép vallási életének központjává. A maga számára már épített palotát. Úgy érezte, nem méltó, hogy Isten szövetségének a ládája továbbra is sátorban legyen. Elhatározta, hogy nagyszerű templomot épít… hogy Izráel értékelni tudja azt az előjogot, amellyel az Úr közöttük való jelenléte megajándékozta őket… Ugyanazon az éjszakán az Úr üzenetet küldött neki Nátán próféta által. Közölte vele, hogy megvonja tőle azt a kiváltságot, hogy házat építsen néki. Ugyanakkor biztosította kegyelméről, amely vele és utódaival, valamint Izrael országával lesz a jövőben is…
Bár szíve vágyának a végrehajtását Isten megvonta tőle, Dávid mégis hálával fogadta az üzenetet… Tudta, hogy tisztességet szerezne a maga nevének és dicsőséget az uralkodásának, ha végrehajtaná azt a munkát, amelyet eltervezett a szívében, de kész volt alárendelni akaratát Isten akaratának. Az ilyen lemondás megnyilvánulása csak ritkán látható keresztények között. Gyakran megtörténik, hogy azok, akik már túlhaladtak emberi erejük csúcspontján, még mindig valami nagy munka elvégzésén fáradoznak, amely munkának a befejezésére pedig már nem alkalmasak. Hozzájuk is szól Isten, mint ahogy prófétája által Dávidnak szólt, és kijelenti nekik, hogy azt a munkát, amelyet el akarnak végezni, nem rájuk bízta.
Az az ő feladatuk most, hogy előkészítsék az utat valaki más számára, aki majd elvégzi azt helyettük. Sokan, ahelyett, hogy hálásan alávetnék magukat az isteni utasításnak, mellőzöttnek, élretettnek érzik magukat és visszavonulnak. Az a keserű gondolat van a szívükben, hogy ha nem tehetik meg azt az egy dolgot, amelyet igazán szerettek volna, akkor semmi mást nem fognak tenni. Sokan kétségbeesetten ragaszkodnak olyan felelősségekhez, amelyeket nem képesek elhordozni.
Sokan hiába igyekeznek megoldani feladatokat, mert a megoldásához nincs képességük, míg azt a feladatot, amelyet megoldhatnának, elhanyagolják. Így az Istennel való megfelelő együttmunkálkodás hiánya miatt nagy jelentőségű munkák elvégzését akadályozzák meg.” (Pátriárkák és próféták, Dávid uralkodása c. fejezetből)
