„Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg, mert amit vet az ember, azt aratja is. Mert aki vet az ő testének, a testből arat veszedelmet, aki pedig vet a léleknek, a lélekből arat örök életet.” (Gal. 6:7–8)
„Nagyon sokan megkérdezték már, akik elolvasták Dávid elbukásának történetét: Miért kellett ezt a feljegyzést a nyilvánosságra hozni és az emberek elé tárni?… A hűtlenné vált emberek gyakran mutattak rá az egymást követő nemzedékek folyamán Dávid életének erre a sötét foltjára, és gúnyolódva, diadallal kiáltottak fel: »Íme az Isten szíve szerint való ember! « Így megkeményítették lelküket a hitetlenségben és sokan merészek lettek a bűnben a kegyesség leple alatt.
Dávid története azonban senkit sem bátorít a bűnre. Dávid akkor neveztetett Isten szíve szerint való embernek, amikor még Isten tanácsa szerint járt el minden dolgában. De amikor a bűn útjára lépett, megszűnt igaznak lenni, mindaddig, amíg bűnbánattal vissza nem tért az Úrhoz. Isten szava világosan kijelenti: »De ez a dolog, amelyet Dávid cselekedett, nem tetszett az Úrnak« (II. Sám. 11:27). Az Úr ezt mondta neki a próféta útján: »Miért vetetted meg az Úr beszédét, olyan dolgot cselekedve, amely utálatos őelőtte?… Most azért ne távozzék el a fegyver soha a te házadból, mivel megutáltál engem« (II. Sám. 12:9–10). Bár Dávid megbánta bűnét és Isten megbocsátott neki, elfogadta őt, azonban az általa elvetett mag kikelt és annak kártékony gyümölcsét le kellett aratnia. A személyén és házán végrehajtott ítélet bizonyítja Isten irtózását a bűntől… Bűnével, amelyet elkövetett, megváltoztatta Istenhez való viszonyát. Az Úr semmiképpen sem nézhette el a bűnt. Nem használhatta fel hatalmát arra, hogy Dávidot megvédje a bűn következményeitől úgy, mint ahogy megvédte őt Saul gyűlölködésétől…
Azok, akik Dávid példájára való hivatkozással próbálják kisebbíteni saját bűnüket, tanulják meg a Biblia feljegyzéséből, hogy a bűn, a törvényáthágás útja bizony nagyon kemény. Bár a bűnösök – csakúgy mint Dávid – elfordulhatnak a gonoszság útjától, a bűn következményeinek elhordozását keserűnek és keménynek fogják találni.” (Pátriárkák és próféták, Dávid bűne és bűnbánata c. fejezetből)
