„Gazdagságot ne adj nékem… hogy megelégedvén meg ne tagadjalak téged.” (Péld. 30:8–9)
„Dávid életének története a legnagyobb tanulság, amelyet valaha is kaptunk a lelkünket fenyegető veszedelmekről, a hatalom, a gazdagság és a világi dicsőség kísértéséről, vagyis azon dolgokról, amelyek kívánatosak az emberek szemében.
Dávidon kívül csak kevesen éltek át olyan eseményeket, amelyek olyannyira alkalmassá tették volna őket az ilyen próbák elhordozására. Dávid ifjúkori élete, amelyet pásztorként töltött, megtanította az alázatosságra, a türelemre, a kitartásra és a nyájról való gyengéd gondoskodásra. Bensőséges kapcsolata a természettel, a hegyek magányában, kifejlesztették benne a zenei és költői képességet, és gondolatait a Teremtőre irányította.
A pusztában eltöltött élet fegyelmezése megerősítette bátorságát, erejét, türelmét és az Istenben való hitét. Mindezek elhordozása és átélése által Isten előkészítette őt Izráel trónjára.
Dávid értékes tapasztalatokat szerzett Isten szeretetéről. Az Úr gazdagon megajándékozta őt Szentlelkével. Saul életében megláthatta Dávid az emberi bölcsesség értéktelenségét is. A világi siker és a dicsőség mégis annyira legyengítette jellemét, hogy a Kísértő legyőzte őt.” (Pátriárkák és próféták, Dávid utolsó évei c. fejezetből)
