„Sőt, amennyiben részetek van a Krisztus szenvedéseiben, örüljetek, hogy az ő dicsőségének megjelenésekor is vigadozva örvendezhessetek… Mert senki se szenvedjen közületek, mint gyilkos, vagy tolvaj, vagy gonosztevő, vagy mint más dolgába avatkozó. Ha pedig mint keresztény szenved, ne szégyellje, sőt dicsőítse azért az Istent.” (I. Pt. 4:13; 15–16)
„Azokról »…akik Istent szeretik…, akik az ő végzése szerint elhívottak« (Rm. 8:28), a Biblia feltárja szenvedéseik jó szolgálatának egy magasabb fokú következményét. »…Ti vagytok az én tanúim, így szól az Úr, hogy én Isten vagyok« (Ésa. 43:12). Tanúi annak, hogy ő jó, hogy az ő jósága mindenek felett áll. »…Látványossága lettünk a világnak, mind az angyaloknak, mind az embereknek.« (I. Kor. 4:9)
Isten országának alapelve az önzetlenség, amelyet Sátán gyűlöl, sőt létezését is tagadja. A nagy küzdelem kezdetétől fogva azt igyekezett bebizonyítani, hogy Isten cselekedeteinek az indítórugói önzőek. Krisztusnak és mindazoknak, akik az ő nevét viselik, az a feladatuk, hogy megcáfolják Sátánnak ezt az állítását. Jézus azért jött le a mennyből emberi testben, hogy a saját életével szemléltesse az önzetlenséget. Mindazoknak, akik elfogadják ezt az alapelvet, Isten munkatársaivá kell lenniük, hogy a gyakorlati életükkel mutassák meg az önzetlenség és az önfeláldozás elvét. Az igazságot önmagáért kell választanunk. Helyt kell állnunk az igazságért szenvedés és áldozat árán is, mert »…ez az Úr szolgáinak öröksége, és az ő igazságuk, amely tőlem van, így szól az Úr« (Ésa. 54:17).” (Nevelés, Bibliai életrajzok c. fejezetből)
