„Ezt a példázatot mondta el: Volt egy embernek egy fügefája a szőlőjébe ültetve, és elment, hogy gyümölcsöt keressen rajta, de nem talált. Ezt mondta a vincellérnek: Ímé három esztendeje járok gyümölcsöt keresni e fügefán, de nem találok. Vágd ki azt, miért foglalja a földet hiába? Ő pedig felelvén, mondta néki: Uram, hagyj békét néki még ez esztendőben, míg köröskörül megkapálom és megtrágyázom. Ha gyümölcsöt terem, jó, ha pedig nem, azután vágd ki azt.” (Lk. 13:6–9)
„Az intés hozzánk is, nekünk is szól. Vajon te is gyümölcstelen fa vagy-e az Úr szőlőskertjében?… Mióta kapod az ő ajándékait? Mióta figyeli és várja, hogy viszonozd szeretetét?
Micsoda megtiszteltetés számodra, hogy az Úr szőlőjében lehetsz, és élvezheted a kertész éber gondoskodását… Látszólag egyházának, Krisztus testének a tagja vagy, de nem tudod, hogy mit jelent élő kapcsolatban lenni a szerető Istennel. Élete nem ragyog át a tiéden. Jellemének igaz vonásai, »a Lélek gyümölcsei« nem láthatók az életedben… Látod ugye, ha homályosan is, hogy hiába foglalod a földet! Az irgalmas Isten mégis meghagyott. Nem néz rád ridegen, vádlóan. Nem fordul el észvétlenül tőled, nem engedi, hogy elpusztulj. Neked is azt kiáltja, mint évszázadokkal ezelőtt Izráelnek: »Miképpen adnálak oda Efraim, szolgáltatnálak ki Izráel!?… Nem végzem el haragom hevét, nem fordulok vissza Efraim vesztére, mert Isten vagyok én, és nem ember« (Hós. 11:8–9). A szánakozó Megváltó rólad is ezt mondja: »Kíméld meg még ez évben, amíg körülásom és megtisztítom!« Milyen fáradhatatlan szeretettel szolgált Krisztus Izráelnek kegyelemidejük meghosszabbított időszakában!… Mindaz, amit a menny adhatott, rájuk áradt… Isten gondoskodása és értük végzett munkája nem hagyott alább, sőt fokozódott… Isten ma még hív: »Térj vissza hát Izráel az Úrhoz, a te Istenedhez!… Kigyógyítom őket hűtlenségükből, szeretem őket ingyen kegyelemből« (Hós. 14:2–3).” (Krisztus példázatai,A terméketlen fügefa c. fejezetből)
