„Ő pedig mondta annak: Egy ember nagy vacsorát készített, és sokakat meghívott… Mindnyájan egyenlőképpen kezdték magukat mentegetni… Ezért mondom néktek, hogy senki ama meghívottak közül meg nem kóstolja az én vacsorámat.” (Lk. 14:16, 18, 24)
„Krisztus korában sokan mondták el a családi asztal körül ezeket a szavakat a mindennapi kenyér megtörésekor: »Boldog az, aki kenyeret eszik az Isten országában«. Krisztus azonban bemutatta, hogy milyen nehéz vendégeket találni a végtelen áron elkészített menyegzői vacsorához.
Akik hallgatták a szavait, tudták, hogy ők is semmibe vették az irgalmas meghívást. Minden érdeklődésüket e világ gazdagsága és örömei kötötték le. Így van ez ma is. A kifogások, amelyekkel a példázatbeli emberek visszautasították a meghívást, máig sem változtak. Azt mondják, nem veszélyeztethetik földi lehetőségeiket az evangélium normái miatt. Többre értékelték ezeket az örökkévaló dolgoknál.
Éppen azok az áldások, amelyeket Istentől kaptak, emelkedtek válaszfalként közéjük és Megváltójuk közé. Nem akarják, hogy bárki is zavarja őket világi céljaik hajszolásában, ezért ezt mondják a kegyelmet hirdető követnek: »Most eredj el, de mikor alkalmatosságom lesz, még majd magamhoz hívatlak téged« (Ap. csel. 24:25). Mások azzal mentegetőznek, hogy nehézségeik támadnának emberi kapcsolataikban, ha elfogadnák Isten hívását. Arra hivatkoznak, hogy nem kerülhetnek ellentétbe rokonaikkal és ismerőseikkel. Így válnak a példázat szereplőivé. A lakoma házigazdája meghívása semmibevételének tekinti erőtlen kifogásaikat…
Emberek azért utasítják vissza a Megváltó hívását, mert attól félnek, hogy családjuk felbomlik. Azt hiszik, hogy ha nem engedelmeskednek Istennek, akkor békés és szerencsés lesz az életük. Ez azonban önámítás. Aki önzést vet, az önzést is arat. Krisztus szeretetének elutasításával elvetik mindazt, ami az emberi szeretetet tisztává és állhatatossá teheti. Nemcsak a mennyet veszítik el, hanem azt is, amiért a mennyet feláldozták…
Krisztus második eljövetele közel van. Igéjében meghirdetett jelek teljesedése tanúsítja, hogy az Úr már az ajtó előtt áll… De az emberek ma is vad hajszát folytatnak… mintha nem is léteznék se Isten, se menny, sem pedig örök élet… A Krisztus második eljöveteléről szóló üzenethirdetésnek az a célja, hogy az embereket kiragadja a földi dolgok hálójából és ráirányítsa fi gyelmüket az örök valóságra, hogy meghallják, amint az Úr hívja őket az ő asztalához.” (Krisztus példázatai, Eredj el az utakra és a sövényekhez c. fejezetből)
