„Emberi kötelékekkel vontam őket, a szeretetnek köteleivel…” (Hós. 11:4)
„A példázatban adott »kényszeríts bejönni mindenkit« parancsot (Lk. 14:23) sokan tévesen értelmezik, mintha azt tanította volna Jézus ezzel, hogy erőszakkal kell elfogadtatni az evangéliumot az emberekkel. De ez a sajátos megfogalmazás inkább a meghívás sürgető voltát, a felhozott indokok hatékonyságát jelenti. Az evangélium sohasem próbálja erőszakkal Krisztushoz téríteni az embereket.
A Megváltó így szól: »Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek, ha valaki meghallja az én szómat, és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, és ő énvelem« (Jel. 3:20). Az Úr nem vonul vissza, ha gúnyos elutasításba ütközik, nem fordul el, ha szembeszállnak vele, hanem tovább keresi az elveszetteket…
Bár a konok szív ellöki magától és ellenáll szeretetének, ő visszatér, és még nagyobb erővel kérlel… Krisztus olyan sóvárgó szeretetet akar feléleszteni követeiben is, amilyennel Ő keresi az elveszetteket. Nem elég csupán ennyit mondanunk: »Jöjj!« Vannak, akik hallják a hívást, de nem értik meg, és semmit sem látnak meg abból, amit Krisztus készített nekik. Sokan tudatában vannak gyengeségüknek, és ezt mondják: »Nem lehet rajtam segíteni! Ne törődj velem!« Krisztus munkásainak azonban nem szabad meghátrálniuk.
Hajolj le meleg, együtt érző szeretettel az elcsüggedt, reményvesztett emberekhez! Tápláld beléjük bátorságodat, reménységedet és erődet! Jóságoddal kényszerítsd arra, hogy jöjjön!” (Krisztus példázatai, Eredj el az utakra és a sövényekhez c. fejezetből)
