„Bemenvén pedig a király, hogy megtekintse a vendégeket, látott ott egy embert, akinek nem volt menyegzői ruhája. Ezt mondta néki: Barátom, mimódon jöttél ide, holott nincs menyegzői ruhád? Az pedig hallgatott.” (Mt. 22:11–12)
„Ez az ember, aki Krisztus példázatában nem viselt menyegzői ruhát a lakomán, sok mai embernek az állapotát ábrázolja. Az ilyen emberek kereszténynek vallják magukat, igényt tartanak az evangélium nyújtotta áldásokra és kiváltságokra, de nem érzik azt, hogy jellemüknek át kellene formálódnia. Soha nem éreztek igazi bűnbánatot… Krisztus helyett a saját érdemeikben bíznak…
Sokan azok közül, akik kereszténynek nevezik magukat, csupán csak erkölcsös emberek. Nem fogadják el azt az ajándékot, amellyel bemutathatnák és megdicsőíthetnék Krisztust a világ előtt. Nem ismerik a Szentlélek munkáját. Szinte nem is tudják felfogni azokat a mennyei elveket, amelyek Krisztus követőit megkülönböztetik a világ fiaitól.
Ezek az állítólagos krisztuskövetők azt remélik, hogy Krisztus halála által üdvözülnek, de nem hajlandók önfeláldozó életet élni. Magasztalják az ingyen kegyelem gazdag ajándékait. Megkísérlik azt, hogy a megigazult állapot látszata mögé bújjanak, azt remélve, hogy elrejthetik jellemük fogyatékosságait. Törekvésüknek azonban semmi hasznát sem fogják látni az ítélet napján. Ha nem követnek el látható bűnt, a világ előtt nagyon becsületesek lehetnek. Isten törvénye azonban feltárja a szív titkait is. Isten minden cselekedetet a mögötte meghúzódó indítékok alapján ítél meg.” (Krisztus példázatai, A menyegzői ruha c. fejezetből)
