„Ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elmétek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata.” (Rm. 12:2)
„Kevés rossztól kell jobban rettegnünk, mint a tétlenségtől és céltalanságtól. Mégis a legtöbb atlétikai sport olyan hatású, hogy komoly aggodalmat okoz azoknak, akik az ifjúság jólétét szívükön viselik… A sok időt lefoglaló játékok elvonják a fi atalok gondolatait a tanulmányaiktól. Nem segítik az ifjúságot abban, hogy felkészüljenek az élet komoly, gyakorlati munkájára. Befolyásuk nem teszi őket belsőleg kifi nomulttá, nagylelkűvé vagy igazán férfi assá. Vannak olyan atlétikai játékok, amelyek nem durvák, de mégis kifogásolhatók, mert túlzásba viszik őket. Felfokozzák az ifjúságban az élvezetek és az izgalmak szeretetét, táplálják bennük a hasznos munka iránti ellenszenvet, és azt a hajlandóságot, hogy elkerüljék az élet kötelességeit és felelősségét. Megsemmisítik bennük az élet józan valósága és csendes örömei iránti szeretetet…
Azoknak az embereknek, akik Isten irányítása alatt álltak ifjúkorban, nagyon egyszerű volt az élete. A természet közelében éltek. A gyermekek részt vettek szüleik munkájában, szemlélték a természet szépségeit és titkait. Az erdők és mezők csendjében elmélkedtek azokról a fenséges igazságokról, amelyeket a későbbiekben szent megbízatásként adtak tovább nemzedékről nemzedékre. Az ilyen nevelés erős jellemű embereket formált. Korunkban az élet elfajult, mesterkéltté vált. Igaz, hogy nem térhetünk vissza a régi idők egyszerű szokásaihoz, de példát vehetünk róluk…” (Nevelés, Az üdülés c. fejezetből)
