„Becsületbeli dolognak tartsátok, hogy… a tulajdon kezeitekkel munkálkodjatok…” (I. Thessz. 4:11)
„Tekintsük szabálynak, hogy a hasznos munka a legjobb testgyakorlás az ifjúság számára… Meg kell tanítanunk az ifjúságot arra, hogy az élet komoly munkát, felelősséget és teherhordozást jelent. A gyakorlati életre felkészítő nevelésben kell részesíteni őket, mivelhogy olyan férfi akra és nőkre van szükség, akik meg tudnak küzdeni a váratlan nehézségekkel.
Meg kell tanítani őket arra, hogy szükség van a rendszeres, a jól beosztott munka fegyelmező hatására. Nemcsak az élet viszontagságai miatt, hanem a minden irányban való fejlődés érdekében is. Annak ellenére, hogy oly sok mindent mondtak és írtak a munka méltóságáról, mégis az a felfogás uralkodik az emberek között, hogy a fi zikai munka lealacsonyító…
A gyermekek és ifjak tanulják meg a Bibliából, hogy miként becsülte meg Isten a mindennapi szükségletekért dolgozó ember munkáját. Olvassanak a prófétaiskolák tanulóiról, akik házat építettek maguknak… (II. Kir. 6:1–2). Olvassanak Jézusról, az ácsról, Pálról, a sátorkészítőről, aki a kézműves munkát összekapcsolta a legmagasabb rendű szolgálattal…
Olvassanak a bölcs asszonyról a Példabeszédek könyvében, aki »keres gyapjat vagy lent, és megkészíti azokat kezeivel kedvvel… és a restségnek étkét nem eszi…«. A friss levegőn végzett fi zikai munka, amely az egész testet megmozgatja, a legjobb kikapcsolódást nyújtja a tanulásból.
A kézművesség egyik ága sem értékesebb a földművelésnél. Tegyünk nagyobb erőfeszítéseket azért, hogy felkeltsük és növeljük az iránta való érdeklődést.” (Nevelés, A kétkezi munka c. fejezetből)
