„Hát mindig szánt-e a szántó, hogy vessen, és mindig barázdálja és boronálja-e a földjét? Nemde, mikor elegyengette a színét, akkor hint fekete köményt, és szór illatos köményt és vet sorban búzát és árpát a kijelölt földre, a tönkölyt a szélére? Így szoktatta őt rendre és tanította Istene.” (Ésa. 28:24–26)
„Gyakran a hanyag és gondatlan munkavégzés az egyik fő oka a fi zikai munka lenézésének. Sokan csak szükségből végzik a kétkezi munkát, nem pedig szabad választásukból. A munkás nem adja szívét a munkájához, ezáltal nem őrzi meg önbecsülését, és mások tiszteletét sem nyeri el. A fi zikai munkára való nevelés helyesbítse ezt a tévedést! Fejlesszük ki a pontosság és alaposság szokását! A tanulók szokjanak hozzá a lendületességhez és rendszerességhez! Tanulják meg a helyes időbeosztást, minden mozdulatuk kiszámítását! Ne érjük be azzal, hogy a legjobb módszereket oktatjuk, hanem buzdítsuk őket arra is, hogy állandó fejlődést mutassanak fel munkájukban.
Az így végzett feladat a munka mestereivé teszi a fiatalokat, nem pedig rabszolgáivá. Megkönnyíti a nehéz munkás sorsát, és megnemesíti a legegyszerűbb foglalkozást is.
Aki csak robotnak tekinti munkáját, és igénytelenül fog hozzá, aki nem tesz semmilyen erőfeszítést az elvégzés érdekében, az tényleg csak tehernek fogja érezni a munkát. Azok viszont, akik a legegyszerűbb munkában is tudományt látnak, és azzá fejlesztik, azok nemesnek, szépnek fogják találni feladatukat, és élvezetet fognak találni a hűséges, eredményes munkavégzésben.” (Nevelés, A kétkezi munka c. fejezetből)