„És békés lesz a te időd, gazdag a boldogságban, a bölcsességben és a tudományban. Az Úr félelme lesz kincsed.” (Ésa. 33:6)
„Az igazi nevelés nem becsüli le a tudományos ismereteket vagy az irodalmi műveltséget, de a tájékozottságnál többre értékeli az erőt, az erőnél a jóságot, a szellemi ismeretnél a nemes jellemet… Az igazi nevelés ezt a bölcsességet közvetíti. Nem egyirányú képzést nyújt, hanem minden erőnk, és képességünk helyes felhasználására tanít és kiterjed kötelezettségeink egész körére önmagunk, a világ és Isten iránt. A jellem fejlesztése a legfontosabb feladat, amelyet valaha is emberre bíztak, és sohasem volt égetőbb igény, nagyobb szükség erre, mint most. Egyetlen korábbi generáció sem állt szemben ilyen nehéz feladatokkal. A fi ataloknak sohasem kellett olyan nagy veszélyekkel szembenézniük, mint ma…
Az igazi nevelés ellensúlyozza az önző becsvágyat, a hatalmi törekvést, az emberiség jogainak és szükségleteinek semmibevételét, ami az emberiség átkát jelenti… Mindenkinek a lehető legmagasabb fokig kell fejlesztenie a képességeit. Ha ebben hűségesek, akkor tiszteletet érdemelnek… Értékes az a szolgálat és nevelés, amelyet ezeknek az elveknek a megvalósításával végzünk. Sok nevelési módszer, amelyet ma nyújtanak, nagyon különbözik a fentiekben bemutatott eszménytől.
Sokszor már a legkoraibb gyermekkortól fogva versengésre, vetélkedésre buzdítanak, és az önzést táplálják, ami minden rossz gyökere… A jellem igazi mintája és alapja – minden nemzedékben és minden országban – Isten törvénye.” (Nevelés, Nevelés és jellem c. fejezetből)
