„Leszállt őreá a Szentlélek testi ábrázatban, mint egy galamb, és szózat lett a mennyből, amely ezt mondta: Te vagy amaz én szeretett Fiam, tebenned gyönyörködöm!” (Lk. 3:22)
„Ezek a szavak, amelyek a Jordán partján Jézushoz szóltak, az egész emberiséget magukba zárják. Isten úgy beszélt Jézushoz, mint az emberiség képviselőjéhez. A mennyből hangzó szózat tanúsítja, hogy bűneink és gyengeségeink ellenére sem vet el minket magától… Az a dicsőség, amely Krisztuson megnyugodott, Isten szeretetének záloga a mi számunkra is. Egyben az ima erejére is utal. Arra tanít, hogy miként juthat el szavunk Isten trónjához, és hogyan találhatnak meghallgatásra kérelmeink. A bűn megszakította az összeköttetést a menny és a föld között, az emberek elidegenedtek Istentől. Jézus azonban ismét összeköti földünket a dicsőség országával… Az a fény, amely a megnyílt egekből Jézus fejére áradt, reánk is árad, ha komolyan kérjük a segítséget, hogy a kísértéseknek ellenállhassunk. Ugyanaz a mennyei hang szól minden hívő lélekhez is: »Az én szeretett fi am vagy te, akiben én gyönyörködöm!«…
Az Úr utat készített számunkra, hogy akár a legbűnösebb megvetett és elnyomott ember is az Atyához járulhasson… Mindannyiunknak szól ez az ígéret: »Íme, adtam elődbe egy nyitott ajtót, amelyet senki be nem zárhat«.” (Jézus élete, Kiáltó szó a pusztában c. fejezetből)
