„Volt pedig azok zsinagógájában egy ember, akiben tisztátalan lélek volt. Ez az ember felkiáltott: Ah, mi dolgunk van nékünk veled, Názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elveszíts minket? Tudom, hogy ki vagy te; az Istennek Szentje! Jézus megdorgálta őt, mondván: Némulj meg, és menj ki belőle! Ekkor a tisztátalan lélek megszaggatta őt, és fennszóval kiáltva, kiment belőle.” (Mk. 1:23–26)
„Krisztus földi szolgálatának időszaka egyúttal a sötétség hatalmainak az ideje is volt… Jézus kinyilatkoztatta Isten lényét az emberek előtt. Megtörte Sátán hatalmát, a fogságában sínylődőket pedig kiszabadította. Új élet, szeretet és mennyei erő áradt az emberi szívekbe. Ez okot adott arra, hogy a gonoszság fejedelme küzdelmet vívjon a maga birodalmáért. Sátán összeszedte minden erejét és harcba indult, hogy lépésről lépésre, állandóan támadja Krisztus művét.
Így lesz ez az igazság és a hamisság közötti utolsó nagy küzdelemben is. Miközben felülről új élet, világosság és erő árad Jézus tanítványaira, a mélységből is új élet támad, mert Sátán hatalommal ruházza fel a maga eszközeit…Minden ember szabadon választhat abban a tekintetben, hogy melyik hatalom uralkodjék felette. Senki sem zuhanhat olyan mélyre, senki sem lehet olyan rossz, hogy Krisztusban ne találhatna szabadulást, megváltást. A megszállott ember imádság helyett csak Sátán szavait tudta kiejteni. A szíve vágya és a ki nem mondott könyörgés mégis meghallgatásra talált.
Egyetlen szenvedő lélek kiáltása sem marad figyelmen kívül, még akkor sem, ha nem tudja szavakkal kifejezni. Aki szövetséget akar kötni a menny Istenével, az nem marad Sátán hatalmában, és nem kell reménytelenül vergődnie a saját természete gyengeségeiben… A sötétség démonai harcra kelnek ugyanazokért a lelkekért, akik egyszer már a hatalmukba kerültek, de a mennyei angyalok síkra szállnak értük, diadalmas erővel.” (Jézus élete, Kapernaumban c. fejezetből)
