„Akik fölépíttettetek az apostoloknak és prófétáknak alapkövén, lévén a szegletkő maga Jézus Krisztus.” (Ef. 2:20)
„Ahelyett, hogy valamelyiküket vezetőül nevezte volna ki, Krisztus így szólt a anítványokhoz: »Ti pedig ne hívassátok magatokat Mesternek, mert egy a ti Mesteretek a Krisztus« (Mt. 23:8). »Minden férfi únak feje a Krisztus« (I. Kor. 11:3). Isten mindent az Üdvözítő »lábai alá vetett«, »őt tette mindenek fölé az anyaszentegyház fejévé, mely az ő teste, teljessége őnéki, aki mindeneket betölt mindennel« (Ef. 1:22–23).
A gyülekezet Krisztuson épült fel, mint alapkövön, Krisztusnak kell tehát engedelmeskedni, mint az egyház fejének. Ne bízza magát emberekre, és ne uralják emberek. Sokan azt állítják, hogy gyülekezeti tisztségük feljogosítja őket, hogy másoknak előírják, mit tegyenek. Ezt az állítást Isten nem szentesíti. Az Üdvözítő kijelenti: »Ti pedig mindnyájan testvérek vagytok«. Mindannyian kísértéseknek, tévedéseknek vagyunk kitéve. Nem bízhatjuk magunkat halandó ember vezetésére. A hit kősziklája Krisztus, az ő élő jelenléte a gyülekezetben.
Erre a kősziklára a leggyengébb hívő is rábízhatja magát. Akik pedig a legerősebbeknek érzik magukat, azok a leggyengébbeknek fognak bizonyulni, ha nem Krisztus az erősségük. »Átkozott az a férfi , aki emberben bízik, és testbe helyezi az ő erejét.« Az Úr »kőszikla, cselekedete tökéletes.« »Boldogok azok, akik őbenne bíznak!« (V. Móz. 32:4; Zsolt. 84:13).” (Jézus élete, A kereszt árnyékában c. fejezetből)
