„Mondta néki Péter: Az én lábaimat nem mosod meg soha! Felelt néki Jézus: Ha meg nem moslak téged, semmi közöd sincs énhozzám… Mondta néki Jézus: Aki megfürdött, nincs másra szüksége, mint a lábait megmosni, különben egészen tiszta. Ti is tiszták vagytok, de nem mindnyájan.” (Jn. 13:8, 10)
„Miként Pétert és a többi tanítványt, úgy bennünket is megtisztított Krisztus vére. Szívünk tisztaságát azonban gyakran beszennyezi a bűnnel való érintkezés. Ezért Krisztus elé kell járulnunk, hogy megtisztító kegyelmében részesüljünk. Péter tiltakozott az ellen, hogy az Úr megérintse poros lábait. Hányszor kerül érintkezésbe a mi tisztátalan szívünk is Jézus szentségével! Milyen fájdalmasan érinti őt rossz természetünk! Egyedül csak az tesz alkalmassá minket a vele való közösségre, ha ereje megtisztított bennünket.
Az a szolgálat, amelyet Péter visszautasított, egy magasabb rendű megtisztítás jelképe volt. Krisztus azért jött, hogy megtisztítsa szívünket a bűn szennyétől. Péter azzal, hogy nem engedte meg lábának megmosását, azt a magasrendű megtisztítást utasította el, amit az alacsonyabb rendű ábrázolt.
A valóságban magát az Urat utasította el. Nem alázzuk meg a Mestert azzal, ha megengedjük, hogy megtisztítson minket. Az igazi alázatosság abban nyilatkozik meg, ha hálás szívvel elfogadjuk minden gondoskodását, és odaadással szolgálunk neki. Ezekre a szavakra: »Ha meg nem moslak téged, semmi közöd sincs énhozzám« – Péter feladta büszkeségét és önös akaratát. Nem tarthatott ki amellett, ami elkülönítette volna őt Krisztustól, mert ez halált jelentett volna a számára…” (Jézus élete, Mindenki szolgája c. fejezetből)
