„Maradjatok énbennem és én is tibennetek. Miképpen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, hanem ha a szőlőtőkén marad, akképpen ti sem, hanem ha énbennem maradtok. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők.” (Jn. 15:4–5)
„A szőlővessző élő összeköttetése a szőlőtővel – mondta Jézus – szemlélteti azt a viszonyt, amelyben velem maradnotok kell. A fi atal hajtást beoltják a tőbe – rost rostra, ér érre nő, úgy hogy az önmagában élettelen vessző egybeforr a szőlőtőke életével. Így nyer a bűneiben holt lélek is új életet a Krisztussal való összeköttetés által… A bűnös egyesíti a gyengeségét Krisztus erejével, a maga ürességét Jézus teljességével, a maga fogyatékosságát Krisztus örökkévaló tökéletességével… Így válik az ember isteni természet részesévé a Szentlélek közvetítésével… Nem véletlen, alkalmi összeköttetésről vagy érintkezésről van szó, mert a szőlővessző a szőlőtőke részévé válik…
»Maradjatok énbennem és én is tibennetek.« Krisztusban maradni azt jelenti, hogy állandóan elfogadjuk az ő Lelkét, hogy fenntartás nélkül átadjuk magunkat az ő szolgálatára. Nem szabad megszakadni az összeköttetésnek Isten és az ember között. Amiképpen a szőlővessző megszakítás nélkül szívja a nedvet az élő szőlőtőből, úgy kell nekünk is megkapaszkodni Jézusban. Hit által merítsünk erőt az ő tökéletes jelleméből.” (Jézus élete, „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek” c. fejezetből)
