„Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus, amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta érettem.” (Gal. 2:20)
„A drága Isten Fia, az Üdvözítő ott függött a kereszten. Teste bántalmazásoktól vérzett. Kezei, amelyek oly gyakran tárultak szét áldást osztón, fához voltak szegezve. Lábai, amelyek fáradhatatlanul járták a szeretet és az irgalmasság ösvényét, gúzsba voltak kötve. A szeretett fejet töviskorona övezte. A halvány ajkakat eltorzította a fájdalom. És minden, minden, amit az Üdvözítő elszenvedett, miérettünk történt! A te bűneid terhét hordozta.
Teéretted törte meg a halál hatalmát és nyitotta meg újból a paradicsom kapuit. Ő, aki lecsillapította a háborgó tengert és járt a tajtékzó hullámok felett, ő, aki ördögöket töltött el rettegéssel és betegeket gyógyított, aki megnyitotta a vakok szemeit és a halottaknak új életet adott – önmagát adta áldozatul, hogy téged megmentsen, hogy mindenkin segítsen, hogy mindnyájunkat megváltson.” (Jézus élete, Golgota c. fejezetből)
