„Tanítsd a gyermeket az ő útjának módja szerint, még mikor megvénhedik, sem távozik el attól.” (Péld. 22:6)
„Nem Isten akarata az, hogy egy ember értelme felett bárki is uralkodjék. Aki a személy értékét csökkenti, vagy pusztítja, olyan felelősséget vesz magára, amit ha ismerné a következményeket, aligha vállalna. Lehet úgy fegyelmezni a gyerekeket, hogy olyanok legyenek, mint a jól kiképzett katonák. De ha a kényszer megszűnik, akkor csakhamar nyilvánvalóvá lesz, hogy mindennemű állhatatosságot és erőt nélkülöz a jellemük. Ezek a fiatalok nem tanulták meg azt, hogy saját maguk felett uralkodjanak. Ezért nem ismernek más korlátot, mint csupán a szülői, vagy tanítói akaratot. Ha ezek megszűnnek, akkor nem tudják, hogyan használják fel szabadságukat és sokszor olyan vágyak teljesülése után törekszenek, amelyek romlásukat okozzák…
Az akaratot vezetni és fejleszteni kell, nem pedig letörni vagy elnyomni. Őrizzétek meg az akarat szilárdságát, mert a gyermeknek igen nagy szüksége lesz erre az élet küzdelmeiben. Minden ifjúban és minden gyermekben jelen van az az erő, hogy becsületes jelleművé fejlődhessék, és hasznos életet élhessen a Mindenható által.” (Nevelés, Helyes fegyelmezés c. fejezetből)
