„Ő jóltevő a hálátlanokkal és a gonoszokkal. Legyetek azért irgalmasok, mint a ti Atyátok is irgalmas!” (Lk. 6:35–36)
„A Megváltó által felállított szabály – »amint akarjátok, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is akképpen cselekedjetek velük« (Lk. 6:31) – legyen a legfőbb alapelve mindazoknak, akik az ifjúság nevelését magukra vállalják. Az Úr Jézus nagy családjának az ifjabb tagjai ők, »örököstársaink az élet kegyelmében« (I. Pt. 3:7). A Krisztus által felállított szabály alkalmazása a balga és ellenállást tanúsító gyermekekkel és a legifjabbakkal szemben is kötelező. Az a tanító, aki tiszteletben tartja ezt a szabályt, kerülni fogja, hogy az egyes tanulók hibáit vagy mulasztásait nyilvánosságra hozza. Ügyelni fog arra, hogy az ifjút ne mások társaságában feddje, vagy büntesse meg… Minden igaz tanító érzi, hogy jobb, ha az irgalmasságban tévedünk, mint a túlságos szigorban…
Az isteni Tanító minden fonákság és gyarlóság ellenére hordoz minden tévelygőt. Kitárja karjait és várja a tévelygőket, lázadókat és elesetteket, hogy visszafogadja őket… Bár mindnyájan becsesek vagyunk a szemében, a legnagyobb részvétet és szeretetet mégis azok keltik, akiknek durva és lázadó természetük van. Az a lélek, aki a leginkább sebezhető a Kísértő támadásai által, gondviselése különleges tárgyát képezi…
Jézus sokkal jobban bánik velünk, mint ahogyan azt megérdemelnénk, és ahogyan ő bánik velünk, úgy bánjunk mi is másokkal. A szülők és a tanítók eljárása csak akkor igazolt, ha hasonlít ahhoz az eljáráshoz, amit a Megváltó követett volna hasonló körülmények között.” (Nevelés, Helyes fegyelmezés c. fejezetből)
