„Gondoljátok meg azért, hogy ő ily ellene való támadást szenvedett el a bűnösöktől, hogy el ne csüggedjetek, lelkeitekben elalélván.” (Zsid. 12:3)
„Amikor Ésaiás megjövendölte a Messiás születését, a Megváltót a »békesség Fejedelmé«-nek nevezte. Amikor az angyalok meghirdették a pásztoroknak, hogy Krisztus megszületett, ezt énekelték a betlehemi síkság felett: »Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, a földön pedig békesség és jóakarat az emberek iránt« (Lk. 2:14). Látszólag ellentmondás van e profetikus kinyilatkoztatások és Krisztus eme szavai között: »Nem azért jöttem, hogy békességet bocsássak a földre, hanem hogy fegyvert« (Mt. 10:34). Ha azonban igazán megértjük ezeket a kijelentéseket, akkor tökéletes összhangot találunk a kettő között.
Az evangélium a békesség üzenete. A kereszténység olyan életforma, amely – ha elfogadják és követik – békét, összhangot és boldogságot teremt az egész földön. Jézus azért jött e földre, hogy megbékítse az embereket Istennel és egymással.
A világ Sátánnak, Krisztus legelkeseredettebb ellenségének hódol. Az evangélium olyan életelveket kínál az embereknek, amelyek homlokegyenest ellenkeznek a szokásaikkal és vágyaikkal. Ezért szembefordulnak az evangéliummal. Gyűlölik a tisztaságot, amely leleplezi és elítéli bűneiket. Üldözik és pusztítják azokat, akik hangoztatják az evangélium jogos és szent követelményeit. Az evangélium tehát azért nevezhető kardnak, mert az általa hirdetett magasztos igazságok gyűlöletet és ellenségeskedést váltanak ki az üzenet képviselőivel szemben.” (A nagy küzdelem, Üldözés az első századokban c. fejezetből)
