„Hanem ajánljuk magunkat mindenben, mint Isten szolgái… mint bánkódók,
noha mindig örvendezők, mint szegények, de sokakat gazdagítók, mint semmi nélkül valók, de mindennel bírók.” (II. Kor. 6:4, 10)
„Legyen a keresztény alázatos, de ne legyen szomorú, és ne becsülje le önmagát. Mindenkinek az a kiváltsága, hogy olyan életet éljen, amelyet Isten helyeselhet és megáldhat. Nem mennyei Atyánk akarata az, hogy állandóan az elítélt ember gyászos hangulata nehezedjék ránk. Nem a lehorgasztott fej és a túl gyakori befelé fordulás a bizonyítéka az igazi alázatosságnak. Jézus által mindannyian megtisztulhatunk.
Szégyen és lelkiismeret-furdalás nélkül állhatunk a törvény elé. »Nincsen immár semmi kárhoztatásuk azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak, kik nem test szerint járnak, hanem Lélek szerint« (Rm. 8:1).
Jézus Krisztus által Ádám elbukott fiai ismét »Isten fiai«- vá lehetnek. »A megszentelő és a megszenteltek egytől valók mindnyájan, amely oknál fogva nem szégyelli őket atyjafiainak hívni« (Zsid. 2:11). A kereszténynek a hit és az Istenben való öröm életét kell élnie. »Mindaz, aki az Istentől született, legyőzi a világot, és az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk« (I.Jn. 5:4). Jól mondta Nehémiás: »Az Úrnak öröme a ti erősségtek« (Neh. 8:10). Pál pedig így nyilatkozott: »Örüljetek az Úrban mindenkor, ismét mondom, örüljetek!«
»Mindenkor örüljetek. Szüntelen imádkozzatok. Mindenben hálákat adjatok, mert ez az Isten akarata a Krisztus Jézus által tihozzátok.« (Fil. 4:4; I. Thessz. 5:16–18)” (A nagy küzdelem, Újkori ébredések c. fejezetből)
