„Legyetek egymáshoz vendégszeretők, zúgolódás nélkül.” (I. Pt. 4:9)
„Nem tekintjük a vendégszeretet gyakorlását kiváltságnak és áldásnak. Nem vagyunk eléggé szívélyesek és túl kevés hajlandóságot mutatunk arra, hogy szégyenkezés avagy fitogtatás nélkül helyet szorítsunk még két-három embernek családi asztalunknál. Néhányan azt állítják, hogy ez túl sok vesződséggel jár. Nem lenne így, ha ezt mondanák: Nem készültünk fel különösebben, de amink van, azt szívesen megosztjuk. A váratlan vendég sokkal többre értékeli a szíves vendéglátást, mint akár a legkörültekintőbb előkészületet… Akik magukba zárkóznak, akiket nem lehet rávenni arra, hogy látogatókat vendégeljenek meg, azok sok áldást veszítenek… Az Úr elismer és méltányol minden szeretetteljes cselekedetet, amit az ő nevében teszünk… A szegénységünknek nem kell kizárnia bennünket a vendégszeretet gyakorlásának áldásából. Adjuk azt, amink van… Testvéreim, hívjátok meg otthonaitokba azokat, akik szeretetteljes figyelemre szorulnak.
Ne erőltessétek ezt, de amikor szükség van rá, akkor hívjátok meg őket és tanúsítsatok igaz, keresztény vendégszeretetet. A társas érintkezésben értékes kiváltságok rejlenek. »Nemcsak kenyérrel él az ember« (Mt. 4:4). Amikor testi eledellel szolgálunk, szolgáljunk reménységgel, bátorítással és krisztusi szeretettel is…” (Válogatott bizonyságtételek II. kötet, 650, 656. l.)
