„Ha pedig gyermekek, örökösök is, örökösei az Istennek, örököstársai pedig Krisztusnak, ha ugyan vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt is dicsőüljünk meg.” (Rm. 8:17)
„Ha kísértések és megpróbáltatások jönnek ránk, járuljunk Istenhez és küzdjünk vele együtt imában. Isten nem enged üresen távozni, hanem kegyelmet és erőt ad, hogy győzhessünk és megtörjük az ellenség hatalmát. Ó, bárcsak mindenki a helyes megvilágításban láthatná ezeket a dolgokat! Isten népének keserű poharat kell kiinnia, amely által az Úr megmossa és megtisztítja őket. Ez a keserű ital azonban még keserűbbé válhat a zúgolódás, panasz, és elégedetlenség miatt.
Azoknak, akik így fogadják, újabb pohárra van szükségük, mert az elsőnek nem volt meg a kívánt hatása szívükre. Ha a második sem használ, akkor még újabbat kell kapniuk, míg betölti rendeltetését, mert különben a szívükben tisztátalanok, szennyesek maradnának. Türelem, kitartás és ima által édesíthetjük meg a keserű italt, és akik így fogadják, azoknak szívére gyógyító hatást gyakorol…
Ha részesülni akarunk Krisztus dicsőségében, akkor most, itt a földön ki kell vennünk részünket az ő szenvedéséből. Ha Isten dicsősége és tetszése helyett a saját érdekeinket és javunkat nézzük, ahelyett, hogy Isten dicső, de szenvedő művét segítenénk, akkor meggyalázzuk Istent és szent munkáját, amelyről pedig azt állítjuk, hogy szeretjük. Csak rövid kis időnk vanmár arra, hogy az Úrért munkálkodjunk. Semmilyen áldozat se legyen drága számunkra!” (Tapasztalatok és látomások, Hitünk próbája c. fejezetből)
