„Kérjetek és adatik néktek, keressetek és találtok, zörgessetek, és megnyittatik néktek.” (Mt. 7:7)
„Semmilyen más feltételhez nem köti Isten ezeket az ígéreteket, minthogy az ő kegyelmét éhezzétek, tanácsát kérjétek és szeretete után vágyódjatok. »Kérjetek!« A kéréssel bizonyítjátok azt, hogy felismeritek ínségeteket, és amennyiben hittel kéritek, meg is kapjátok, amit kértek. Isten zálogul adta az ő szavát, tehát bizonyosak lehetünk abban, hogy megtartja ígéretét. Ha őszintén közeledtek hozzá, akkor nem kell félnetek attól, hogy merészségnek tartja, ha ígéretének teljesítését kéritek. Ha azokat az áldásokat kívánjátok, amelyekre szükségetek van, hogy jellemeteket Krisztus képmására alakíthassátok át, akkor olyasmit vártok, ami összhangban áll az ő ígéretével… Amit állandóan felhozhatunk Isten előtt, az nagy nyomorúságunk, ezért szorulunk teljesen megváltó hatalmára. Ne csak Isten áldása után, hanem Isten után is sóvárogjatok… Isten keres titeket, s a ti iránta érzett vágyakozásotok az ő Lelkének vonzása. Engedjetek a Lélek vonzásának!…
Kopogtassanak a kegyelem ajtaján mindazok, akik Isten áldásaután vágyakoznak és mondják meggyőződéssel: »Uram, te megígérted, hogy aki kér, mind kap, és aki keres, talál, és hogy a örgetőnek megnyittatik«. Egyetlen szerető apa sem tudná elutasítani éhes gyermekét, ha kenyeret kér tőle. Az ember pedig annyira bizalmatlan Istenével szemben, hogy nem hiszi el, hogy meghallgatja kérését. Elgondolható-e, hogy Isten csak ígéri az embernek a jó és tápláló eledelt, azután pedig követ adna helyette?” (Gondolatok a Hegyi beszédről, Kérjetek és adatik néktek c. fejezetből)
