„Amikor pedig megszületett Jézus a júdeai Betlehemben, Heródes király idejében, ímé, napkeletről bölcsek jöttek Jeruzsálembe, ezt mondván: Hol van a zsidók királya, aki megszületett? Mert láttuk az ő csillagát napkeleten, és azért jöttünk, hogy tisztességet tegyünk néki.” (Mát 2,1–2)
„A dicsőség Királya mélyen leereszkedett, hogy emberi természetet öltsön magára. Az angyalokat, akik tanúi voltak dicsőségének és ragyogásának a mennyben, igen elszomorította, amint isteni Vezetőjüket ilyen megalázkodott állapotban látták. A zsidó nép és vezetői olyannyira eltávolodtak Istentől, hogy az angyalok sem tudták tudomásukra hozni az újszülött Megváltó érkezésének örömhírét.
Isten Kelet bölcsei közül választott férfi akat akaratának véghezvitelére… Ezek a bölcsek látták a menny fényességével körülvett küldötteket, akik hírül adták Krisztus adventjét az alázatos pásztoroknak…
Ez a világosság angyalok távoli csoportja volt, ragyogó csillagként jelentek meg az égi követek. A nagy, fénylő csillag, amilyet még senki sem látott azelőtt, égi jelnek tűnt, és magára vonta a bölcsek figyelmét. Arra vették útjukat, amerre a fény vezette őket. Amint Jeruzsálemhez közeledtek, a csillagot sötétség vette körül, és többé nem vezette őket. Megértették, hogy a zsidó népnek tudnia kell a Messiás eljövetelének nagyszerű eseményéről, és elkezdtek kérdezősködni a város környékén. A bölcsek meglepődtek, amikor semmilyen érdeklődést nem tapasztaltak a Messiás jövetelének hírére. Elcsodálkoztak, hogy a júdeabeliek nem érdeklődnek e nagyszerű esemény iránt, és nem örülnek Krisztus adventjének.
Korunk egyházai éppúgy nem hajlandók meglátni a próféciák fényét, sem elfogadni beteljesedésük bizonyságait – amelyek azt mutatják, hogy Krisztus nemsokára eljön –, mint a zsidó nép Krisztus első adventjekor. Jeruzsálemben a Messiás evilági diadalmas uralkodására vágyakoztak. Korunk keresztényei is az egyház földi virágzására várnak, a világ megtérésére, és az ezeréves békekorszak örömére.” (Review and Herald, 1872. december 24.)
