„Vigyázó! Meddig még az éjszaka, meddig még ez éj? Szólt a vigyázó: Eljött a reggel, az éjszaka is; ha kérdeni akartok, kérdjetek, forduljatok vissza és jertek el.” (Ésa 21,11/b–12)
„Ha Krisztus második eljövetelének reménységét megértjük, kezünkben a kulcs, amely az ezután következő történelmet felnyitja, és a jövő minden tanulságát érthetővé teszi… A hű őrálló kiáltását mindenütt hallani kell. »Eljön a reggel, és az éjszaka is.« A harsonának biztos hangot kell adnia, mert az Úr nagy napjára való felkészülés idején élünk. A próféciák igazságai összefüggésben vannak egymással, és amint tanulmányozzuk őket, a gyakorlati keresztény igazságok szépséges füzérét alkotják.
Minden beszédünkben világosan fel kell tárnunk, hogy várakozunk Isten Fiának eljövetelére, munkálkodunk és imádkozunk érte. Jövetele a mi reménységünk. Ezt szőjük bele minden szavunkba és cselekedetünkbe, minden társalgásunkba és kapcsolatunkba…
Az ember Fiának második eljövetele az a csodálatos témakör, amelyről beszélnünk kell az embereknek. Mindig erről kell szólnunk. Örök valóságokat kell lelki szemeik elé tárnunk, s a világ vonzó dolgai majd megmutatkoznak igaz valóságukban: kiderül, hogy haszontalanok és fölöslegesek. Mit is kezdjünk a világ hiábavalóságával, dicséretével, gazdagságával, megbecsülésével vagy élvezeteivel?
Zarándokok és idegenek vagyunk, akik várakozunk, reménykedünk és imádkozunk ama boldog reménységért, a mi Urunk és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus dicsőséges megjelenéséért. Ha hisszük ezt, és gyakorlati életünkben megvalósítjuk, milyen eleven tevékenységre ösztönöz majd ez a hit és reménység, milyen buzgó szeretetre egymás iránt, milyen gondos, szent életre az Isten dicsőségére! S ha jutalmunkra tekintünk, milyen élessé válik a különbség a világ és közöttünk… Krisztus jön. Ezt az igazságot kell feltárnunk minden ember előtt.” (Evangelizálás, 109. o.)
