„Mert a dolgot bevégezi, és rövidre metszi igazságban, mivel rövidesen végez az Úr a földön.” (Róm 9,28)
„Jeruzsálem elpusztításáról szóló próféciájában Krisztus ezt mondta: »Mivel a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül. De aki mindvégig állhatatos marad, az üdvözül. És az Isten országának ez az evangéliumahirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég.« (Mát 24,12–14) Ez a prófécia ismét beteljesül majd. Jeruzsálem bukása előtt Pál a Szentlélek által vezetve kijelentette, hogy az evangéliumot hirdették »minden teremtménynek az ég alatt« (Kol 1,23). Most is, az ember Fiának visszajövetele előtt, az örökkévaló evangéliumot kell hirdetni »minden nemzetségnek és ágazatnak, nyelvnek és népnek« (Jel 14,6). Isten »rendelt egy napot, melyen megítéli majd a föld kerekségét igazságban« (Csel 17,31). Krisztus megmondta nekünk, mikor virrad fel számunkra ez a nap. Nem azt mondta, hogy az egész világ megtér, hanem hogy »Isten országának
ez az evangéliuma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég« (Mát 24,14). Azzal, hogy hirdetjük az evangéliumot a világnak, siettethetjük Urunk eljövetelét.
Nemcsak várnunk, hanem siettetnünk kell Isten napjának eljövetelét (2Pét 3,12). Ha Krisztus egyháza már elvégezte volna kijelölt munkáját úgy, ahogyan az Úr elrendelte, figyelmeztetve az egész világot, Jézus Krisztus már eljött volna Földünkre hatalommal és nagy dicsőséggel.” (Jézus élete, 549. o.)
„Az Úr népe között tapasztalható hitetlenség, világiasság, megszenteletlen életvitel és viszály tartott bennünket ilyen hosszú ideig a bűnös és gyötrődővilágon… Talán azért kell még hosszabb ideig itt e földön maradnunk, mert engedetlenek voltunk, mint Izráel fiai. De Krisztusért kérlek, ne tetézzétek a bűnt azzal, hogy Istent vádoljátok saját vétkeitek következményeiért!” (Evangelizálás, 320. o.)
