„Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében.” (Mát 28,19)
„Amikor 1874-ben Kaliforniában voltam, álmot láttam, amely nagy hatással volt rám… Azt álmodtam, hogy néhány testvér egy tanácskozáson vett részt Kaliforniában, és éppen az eljövendő időszakban végzendő munkára vonatkozó legjobb tervről beszéltek… Megjelent egy fiatalember, akit gyakran láttam álmaimban. Érdeklődve figyelte az elhangzó szavakat, majd megfontoltan és határozottan azt mondta: »A városok és falvak alkotják az Úr szőlőskertjét. Hallaniuk kell a figyelmeztető üzenetet. Az igazság ellensége mindent megtesz, hogy a népet Isten igazságától a hamisság felé fordítsa…
Minden vizek mellé vessetek! Lehet, hogy munkálkodásotok eredményét nem látjátok azonnal, de ez ne bátortalanítson el titeket. Legyen Krisztus a példaképetek: sok hallgatója, de kevés követője volt.«
A hírnök így folytatta: »A munkát illetően nagyon korlátozott elképzeléseitek vannak. Úgy tervezitek a munkát, hogy a karotokkal átérhessétek. De szélesebb látókörűvé kell válnotok. Világosságotokat nem rejthetitek véka alá, hanem a gyertyatartóba kell tennetek, hogy világíthasson mindenkinek, aki a házban van. A ti házatok a világ… Sok ország várakozik arra a világosságra, amelyet az Úr nekik tartogat, de hitetek igen kicsiny. A munkára vonatkozó elképzeléseiteken változtatni kell. Messzebbre kell tekintenetek. Menjetek előre! Isten nagy erővel munkálkodik majd, ha alázatos szívvel jártok Őelőtte. Az nem hit, amely lehetetlenségről beszél… Istennel együtt semmi sem lehetetlen. Isten törvényének, kötelező érvényű kívánalmainak világossága fogja megpróbálni a világot.«
Az idő rövid. Mindenkinek, aki hisz ebben az üzenetben, ünnepélyes elkötelezettséget kell éreznie, hogy pártatlan munkás legyen, aki a helyes oldalon érvényesíti befolyását, és sohasem sorakozik fel azok ellen – sem szóval, sem tettel –, akik előre akarják vinni Isten ügyét… Az isteni világosság csak akkor értékes az emberek számára, ha látható azoknak az életében, akik eléjük tárják.” (Life Sketches, 208–210. o.)
