„Az emberek elhalnak a félelem miatt, és azoknak várása miatt, amik e föld kerekségére következnek: mert az egek erősségei megrendülnek.” (Luk 21,26)
„Bárcsak érzékelné Isten népe a városok ezreinek küszöbön álló pusztulását – a városokét, amelyek most szinte teljesen a bálványimádásnak hódolnak! Nem túl régen egy igazán impozáns helyszín elevenedett meg előttem. Láttam óriási, gyönyörű kastélyokra hulló tűzgömböt, amely azonnal elpusztította őket. Hallottam, amint néhányan azt mondják: »Tudtuk, hogy Isten ítéletei eljönnek a földre, de nem tudtuk, hogy ilyen hamar.« Mások azt mondták: »Tudtátok? Akkor miért nem mondtátok el nekünk is? Mi nem tudtuk!« Mindenfelől efféle szavakat hallottam…
Nemsokára súlyos nehézségek támadnak a nemzetek között – olyan bajok, amelyek nem szűnnek meg, amíg Jézus el nem jön. Úgy kell összefognunk, mint soha azelőtt, szolgálva Őt, aki elkészítette királyi székét a mennyben, és aki mindenen uralkodni fog. Isten nem hagyja cserben az Ő népét, és erőnk abban rejlik, ha mi sem hagyjuk el Urunkat.
Isten ítéletei már elérték a világot. A háborúk, a háborúk hírei, a tűz és árvíz pusztításai világosan beszélnek arról, hogy a nyomorúságos idő, amely a történelem végéig egyre növekszik majd, igen közel van. Nincs elvesztegetni való időnk. A világot háborús légkör hatja át. Dániel könyve 11. Fejezetének jövendölései már szinte elérték végső beteljesedésüket…
Az elmúlt péntek reggel, éppen mielőtt felébredtem, megrendítő jelenet tárult fel előttem. Úgy tűnt, hogy épp felébredtem, de nem a saját otthonomban. Az ablakból rettenetes tűzvészt láttam. Nagy tűzgolyók hullottak a házakra, és ezekből tüzes nyilak repültek mindenfelé. Nem lehetett eloltani a fellobbant tüzeket, és hatalmas volt a pusztulás. Az emberek rémülete leírhatatlan volt.” (Welfare Ministry, 136–137. o.)
„A nagyvárosokra szigorú ítélet vár, de néhányan még elszakadnak az ellenség megtévesztéseitől, megbánják bűneiket és megtérnek, miközben a tömegek haragot gyűjtenek maguk ellen, a harag ama nagy napjára.” (Evangelizálás, 9. o.)
