„Keressétek az Urat mindnyájan, e föld alázatosai, akik az Ő ítélete szerint cselekesztek, keressétek az igazságot, keressétek az alázatosságot: talán megoltalmaztattok az Úr haragjának napján!” (Sof 2,3)
„Nincs szomorúbb látvány azoknál, akiket Jézus Krisztus a vérén vásárolt meg, s mégis tréfát űznek az evangélium által kegyelmesen nekik küldött üzenetekből, megtagadva Krisztus istenségét, saját okoskodásaikban bizakodva, és olyan érvekben, amelyeknek semmi alapjuk. Amikor csapás éri őket, vagy szemtől szembe kerülnek a halállal, dédelgetett téveszméik szertefoszlanak, elolvadnak, mint a jég a napon. Milyen rettenetes dolog olyan ember koporsójánál állni, aki visszautasította az isteni kegyelem kérlelését. Milyen rettenetes azt mondani: Itt egy elveszett élet! Itt van valaki, aki örök életet nyerhetett volna, de életét átadta Sátánnak, emberek hiábavaló filozófi ái tőrbe ejtették, és a gonosz játékszere lett! A krisztusi reménység a lélek biztos, szilárd horgonya. Lépjünk a kárpiton belülre, ahová Jézus Krisztus, a mi előfutárunk belépett. Személyes tennivalónk van: felkészülni a bekövetkező nagy eseményekre.
A fiataloknak nagyobb igyekezettel kellene keresniük Istent. Jön a vihar, és fel kell készülnünk dühöngésére azáltal, hogy bűnbánattal és hittel keressük Istent és a mi Urunk Jézus Krisztust. Az Úr felkel, és rettenetesen megrázza a földet. Hajók ezreit nyeli el a tenger mélye, milliók élete esik áldozatul. Tüzek lobbannak fel váratlanul, amelyeket semmilyen emberi erőfeszítés nem képes lecsillapítani. A földi palotákat elpusztítják a lángok. A közlekedésikatasztrófák is egyre gyakoribbá válnak. Zűrzavar, sok összeütközés, tömegek halála következik be a nagy vasútvonalakon. A vég közel, a próbaidő lezárulóban van. Ó, keressük Istent, míg megtalálható, forduljunk Őhozzá, amíg közel van! A próféta így szól: »Keressétek az Urat mindnyájan, e fold alázatosai, akik az Ő ítélete szerint cselekesztek, keressétek az igazságot, keressétek az alázatosságot: talán megoltalmaztattok az Úr haragjának napján!«” (Üzenet az ifjúságnak, 88–90. o.)
