„De kicsoda szenvedheti el az Ő eljövetelének napját? És kicsoda áll meg az Ő megjelenésekor? Hiszen olyan Ő, mint az ötvös tüze, és a ruhamosók lúgja!” (Mal 3,2)
„Amikor Isten leszállni készült a Hórebre, hogy a népnek törvényt hirdessen, az izraeliták nem mehettek közel a hegyhez bűnösségük miatt, nehogy megeméssze őket az Úr jelenlétének dicsősége. Ha az Isten törvényének kinyilatkoztatására kiválasztott helyet a hatalom ilyen félelmetes megnyilatkozása vette körül, milyen lesz az Ő törvénykezése, amikor megjelenik, hogy érvényt szerezzen a szent előírásoknak? Hogyan viselik el majd dicsőségét a végítélet napján azok, akik lábbal tiporták törvényét?
Amikor Isten jelenléte a Sínai-hegyen megnyilatkozott, dicsősége megemésztő tűz volt a nép szemében. De amikor Krisztus jelenik majd meg az Atya dicsőségében, szent angyalai kíséretében, akkor az egész Föld fényleni fog jelenlétének félelmetes dicsőségétől.
Az ember teremtése óta még sohasem nyilvánult meg Isten dicsősége úgy, mint a Sínai-hegyen, a törvényadás alkalmával. »A föld rengett, az egek is csepegtek Isten előtt, és a Sínai-hegy is Isten előtt, az Izráel Istene előtt.« (Zsolt 68,9) A természet félelmetes megrázkódtatása közepette hatalmas kürtzengéshez hasonlóan hallatszott Isten hangja a felhőből. Az egész hegy megremegett, Izráel seregei pedig sápadtan, remegve borultak arccal a földre. Akinek hangjától akkor megremegett a föld, kijelentette: »Még egyszer megrázom nemcsak a földet, hanem az eget is.« (Zsid 12,26) Amikor Mózes lejött a hegyről Isten színe elől, ahol a bizonyságtételek tábláit kapta, a bűnös Izráel nem tudta elviselni a fényt, amely arcát megdicsőítette.
Mennyivel kevésbé tekinthetnek majd a törvényszegők Isten Fiára, amikor megjelenik Atyja dicsőségében, mennyei seregek kísére tében, hogy ítéletet tartson törvényének megszegői és engesztelő vérének meg vetői fölött. Isten gyermekeinek azonban nem lesz okuk félni az ítélet viharában. »Az Úr az Ő népének oltalma, és Izráel fiainak erőssége.« (Jóel 3,16) Az a nap, amely rettegést és pusztulást hoz Isten törvényének megszegőire, az istenfélők számára »kibeszélhetetlen és dicsőült örömöt« jelent majd (1Pét 1,8).” (Pátriárkák és próféták, 292–294. o.)
