„Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot: mert ők megelégíttetnek.” (Mát 5,6)
„Ha azok a férfi ak és nők, akik megelégednek jelenlegi állapotukkal, hirtelen a mennybe jutnának, megláthatnák a magasztos, szent tökéletességet, amely ott örökké uralkodik, ahol minden lényt szeretet tölt be, s minden arc örömtől sugárzik. Vajon ezek az emberek tudnának-e csatlakozni a mennyei sokaság énekéhez, el tudnák-e viselni a tiszta, magasztos, elragadó dicsőséget, amely Istentől és a Báránytól árad? Sajnos nem. Akik arra szoktatták értelmüket, hogy lelki dolgokban gyönyörködjenek, azok elváltoznak majd, mert nem semmisíti meg őket a menny tisztasága és mindent felülmúló dicsősége. Jártas lehetsz a bölcseletben, alaposan ismerheted a természettudományokat, kitűnő zenész és író lehetsz, modorod elbájolhatja ismerőseidet, de mi köze mindennek a mennyei életre való felkészüléshez?
Ne csapd be magadat! Isten nem hagyja, hogy gúnyt űzzenek szavából. Semmi más nem készít elő a mennyre, csak a megszentelődés. Egyedül a gyakorlati istenfélelem nyújthat neked tiszta, emelkedett jellemet, csakis ez tesz alkalmassá, hogy Isten jelenlétébe léphess, aki megközelíthetetlen világosságban él. Itt és most kell a mennyei jellemet megszereznünk, másként soha nem sikerül kialakítanunk.
A jóság és a valódi megszentelődés utáni vágy helyénvaló kezdetnek, de ha ennél megtorpanunk, kevésnek bizonyul. A jó szándék is helyes, de mitsem ér, ha komoly elhatározással meg nem valósítjuk. Sokan el fognak veszni, pedig remélik és kívánják is, hogy jó keresztények legyenek, mégsem törekszenek komolyan erre. Amikor megmérik majd őket, híjával találtatnak. A helyes irányban kell gyakorolnunk akaraterőnket: teljes szívből keresztény akarok lenni, feltétlenül meg akarom ismerni a tökéletes szeretet magasságát és mélységét. Hallgassuk, mit mond Jézus: »Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot: mert ők megelégíttetnek.« Krisztus gondoskodott arról, hogy betöltse az igaz tettekre vágyók éhségét és szomjúságát.” (Bizonyságtételek II., 265–267. o.)