„Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek annak hatalmas dolgait, aki a sötétségből az Ő csodálatos világosságára hívott el titeket.” (1Pét 2,9)
„Sokak számára közhellyé vált, elveszítette jelentőségét a figyelmeztetés, hogy Jézus hamarosan eljön az ég felhőiben. Nem várakoznak, nem virrasztanak, s önző, világias lelkületük elárulja szívük gondolatát: »Az Úr halogatja eljövetelét.« (Luk 12,45) Napjainkban az önzés és a világ szokásaihoz való alkalmazkodás ugyanolyan lelkülete él, mint Noé idejében. Sokan, akik Isten gyermekeinek vallják magukat, világi célokat hajszolnak, s ezzel meghazudtolják hitvallásukat. Csak ültetni és építeni fognak, venni és eladni, enni-inni, házasodni kegyelemidejük utolsó percéig. Sokan élnek így közülünk…
Nehéz a szívem, amikor látom sorainkban a lelkiség égető hiányát. A világ divatja és szokásai, a büszkeség, szórakozás, hivalkodás, fényűzés a ruházkodásban és az otthonokban – ezek rabolják meg Isten kincstárát. Sokan önző vágyaik kielégítésére fordítják a javakat, melyeket arra kellene felhasználniuk, hogy az igazságot terjesszék a világon. A világosság és a nappal gyermekei ne gyűjtsék maguk köré az éjszaka árnyait, a sötétséget, amely az engedetleneket borítja. Ellenkezőleg: álljanak hűségesen őrhelyükön, legyenek a fény tükrei, gyűjtsék Istentől a világosságot, hogy a sötétben élőkre ragyogtathassák. Az Úr elvárja népétől, hogy őrizze meg kiváltságát, s ne utánozza az istentelenek szokásait.
A keresztények »választott nemzetség, szent nemzet« a világban, tehát »annak dicsőségét hirdessék, aki a sötétségből az Ő csodálatos világosságára hívta ki őket«. Ennek a világosságnak nem szabad elhalványulnia, hanem egyre fényesebben és ragyogóbban kell tündökölnie, s végül teljes nappallá válnia. A lelket megvidámító örömüzenet: »Küszöbön az Úr eljövetele, legyetek készen!«, ma sem kevésbé igaz, mint amikor először hallottuk.” (Bizonyságtételek V., 13–17. o.)
