„Akkor hasonlatos lesz a mennyek országa ama tíz szűzhöz, akik elővevén a lámpásaikat, kimentek a vőlegény elé. Öt pedig közülük eszes volt, és öt bolond.” (Mát 25,1–2)
„Nem szabad megnyugodni abban az elgondolásban, hogy mivel mi az egyház tagjai vagyunk, üdvözülni fogunk. Semmi bizonyságát nem adjuk, hogy átalakultunk Krisztus képmására, miközben régi szokásainkhoz ragaszkodunk, a régi szövetet szövögetjük világias elgondolások és szokások fonalaival…
A tíz szűz a világtörténelem estéjén virraszt. Mindnek van elhívása, neve, lámpása, és mindegyik azt állítja, hogy Istennek szolgál. Látszólag Krisztus megjelenésére várnak, de közülük öt nem állja ki a próbát: ők meglepődve, rémülten rekednek kinn a menyegzőről. Vagy a bölcs, vagy a balga szüzek képviselnek bennünket. Sokan vannak, akik nem maradnak Jézus lábainál, és nem tanulnak Tőle. Nem ismerik útjait, nem készülnek fel jövetelére. Úgy tesznek, mintha Urukra várnának. De nem vigyáznak, nem imádkoznak azzal a hittel, ami szeretet által munkálkodik és megtisztítja a lelket. Gondtalan életet élnek. Hallották és elfogadták az igazságot, de sohasem vitték át a gyakorlati életükbe. A kegyelem olaja nem táplálta lámpásaikat, és nem készültek fel arra, hogy belépjenek a Bárány menyegzőjének vacsorájára.
Ne legyünk olyanok, mint a balga szüzek, akik természetesnek veszik, hogy Isten ígéretei az övék, miközben nem követik Krisztus parancsait. Ő azt tanítja nekünk, hogy a hitvallás még nem elégséges: »Ha valaki utánam jön – mondja –, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét naponta, és úgy kövessen engem.« (Mát 16,24) Amikor kiálljuk Isten próbatételét a finomítás, tisztítás során, amikor a tüzes kemence felemészti a salakot, és a megtisztult jellem valódi aranya láthatóvá válik, mi mégis azt mondhatjuk Pállal együtt: »Nem mondom, hogy már elértem, vagy hogy már tökéletes volnék; hanem igyekszem, hogy el is érjem, amiért meg is ragadott engem a Krisztus Jézus.« (Fil 3,12)” (Review and Herald, 1899. október 31.)
