„Vigyázzatok azért, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok, amelyen az embernek Fia eljő.” (Mát 25,13)
„Krisztus eljövetele olyan lesz, mintha éjfél lenne, amikor mindenki alszik. Bárcsak mindenkinek megvolna az elszámolása arról, hogy még napnyugta előtt mindent elrendezett! Minden tettnek igaznak kell lennie, minden üzleti vállalkozásnak becsületesnek. Minden becstelenséget és minden bűnös eljárást el kell vetni. Legyen lámpásainkban a kegyelem olaja! Igazán szomorú annak az embernek az állapota, akinél megvan a kegyesség látszata, de megtagadja annak erejét; aki így szól Krisztushoz: »Uram, Uram!«, és mégsem követi Őt. Isten kegyelmesen biztosítja a próbatétel és a vizsgálat idejét, hívogat minket: »Keressétek az Urat, amíg megtalálható, és hívjátok Őt, amíg közel van!« (Ésa 55,6) Ma még hallatszik a kegyelem hívása, és Jézus a szeretet kötelékeivel vonja magához az embereket, de eljön a nap, amikor Krisztus igazságot szolgáltat…
A világ gonoszsága napról napra növekszik, és amikor egy bizonyos határt elér, a feljegyzések lezárulnak, és a számlát rendezni kell. Nem lesz többé bűnért való áldozat. Az Úr eljön. Az irgalom sokáig nyújtotta a szeretet, türelem és hosszútűrés kezét a bűnös világ felé. A meghívás így hangzott: »Fogja meg erősségemet!« (Ésa 27,5) Az emberek azonban kétségbe vonták irgalmát, és elvetették kegyelmét. De az Úr miért késlelteti oly sokáig visszatérését? A menny minden serege arra vár, hogy elvégezzék utolsó feladatukat az elveszett világért. Néhányan, akik vallják, hogy a kegyelem olaja edényeikben és lámpásukban van, nem váltak égő, világító, ragyogó szövétnekké a világ számára. A misszionáriusok kevesen vannak… Minden egyes nap elmúltával egy nappal közelebb vagyunk az ítélet kijelölt időpontjához. Milyen kár, hogy sok embernek csak olyan vallása van, amely az érzéseitől függ! »Aki mindvégig állhatatos marad, az üdvözül.« (Mát 24,13) Akkor látható lesz, szívünkben ég-e a kegyelem olaja. Ennek birtoklása különböztet meg, ez számít igazán az ítéletben.” (Review and Herald, 1894. március 27.)
