„A Lélek pedig nyilván mondja, hogy az utolsó időben némelyek elszakadnak a hittől, hitető lelkekre és gonosz lelkek tanításaira figyelmezvén.” (1Tim 4,1)
„1844-ben, a profetikus idő elmúlása után sokféle vakbuzgóságnak voltunk tanúi. Feddő bizonyságtételeket bíztak rám, hogy eljuttassam azokhoz, akik spiritualista elméleteket melengettek… Az Úr erőt adott, hogy világosan rámutassak, milyen veszélyben forognak. Többek között azt a nézetet vallották, hogy aki egyszer megszentelődött, az képtelen a bűnre. Hamis tanításuk nagy kárt okozott nekik is, másoknak is. Spiritiszta hatalmat kezdtek nyerni azok fölött, akik nem ismerték fel a gonoszságot e gyönyörűen öltöztetett elméletekben. A tanítás, mely szerint minden szent, arra a meggyőződésre vezetett, hogy a megszenteltek vonzalmai sohasem bűnösek. E nézet következménye az lett, hogy kielégítették szívük gonosz kívánságait és – bár állítólag megszenteltek voltak – távol álltak a gondolatok és az élet tisztaságától. Istentelen tanításukat bűnös tettek követték…
Sátán csalásai a jövőben más alakot öltenek magukra. A tévedéseket kellemes és behízelgő módon terjesztik majd. Sátán a világosság öltözékébe burkolt hamis elméleteket hirdet Isten népének. Így próbálja félrevezetni, ha lehet, még a választottakat is. A lehető legcsábítóbb módszereket alkalmazza, s megbűvöli az emberek értelmét. Terjeszteni fogja a romlottság minden formáját – az özönvíz előtti emberek körében burjánzókhoz hasonlókat –, hogy foglyul ejtse a gondolkodást. Istenként magasztalja a természetet. Az emberi akarat korlátlan szabadságát, az istentelenek tanácsadását – ezeket használja fel Sátán, hogy céljait elérje. A legszomorúbb az, hogy megtévesztő hatása alatt az emberek meg fogják tartani a kegyesség látszatát, de anélkül, hogy valódi összeköttetésük lenne Istennel. Amint Ádám és Éva ettek a jó és gonosz tudásának fájáról, sokan most is a tévedés csalóka eledelét fogyasztják.
Sátán vonzó köntösbe bújtatja a hamis elméleteket, pontosan úgy, ahogyan ősszüleink előtt is álcázta magát, amikor Édenben a kígyó szájából beszélt. Valójában gyilkos tévedést ültet az emberekbe. Sátán azokat bűvöli el, akik Isten világos Igéjétől a tetszetős mesékhez fordulnak. A legszívósabban azokat próbálja tőrbe ejteni, akik a legnagyobb világosságot kapták. Sátán tudja, hogy ha őket sikerül megtévesztenie, az ő uralma alatt az igazság öltözékébe burkolják majd a bűnt, és sokakat félrevezetnek.
Ezt tanácsolom mindenkinek: Vigyázzatok magatokra, mert Sátán a világosság angyalaként jelen van a keresztény munkások minden összejövetelén, és összes gyülekezetünkben igyekszik megnyerni magának a hívőket. Felszólítottak, hogy figyelmeztessem Isten népét: Ne áltassátok magatokat, Isten nem hagyja, hogy gúnyt űzzenek belőle!” (Bizonyságtételek VIII., 293–294. o.)
