„Tudom, hogy eltávozásom után jönnek közétek gonosz farkasok, akik nem kedveznek a nyájnak. Sőt közületek is támadnak férfiak, akik fonák dolgokat beszélnek, hogy a tanítványokat maguk után vonják.” (Gal 20,29–30)
„Isten egész népére építi munkáját, s nem választ ki csupán egy-egy embert itt-ott, mint akik egyedül érdemesek arra, hogy rájuk bízza az igazságot. Nem közöl egyvalakivel olyan új világosságot, amely ellenkezik a gyülekezet megalapozott hitével. Minden hitújításkor támadtak emberek, akik effélét hirdettek. Valaki elfogad valamely újnak és eredetinek tűnő gondolatot, amely látszólag nem ütközik az igazsággal, hosszan időzik e témánál, folyton erről beszél, míg csak szépségesnek és fontosnak nem tűnik számára. Mert az ellenségnek hatalmában áll hamis megvilágításba helyezni a dolgokat. Az illető végül is saját gondolatainak, nagyszerűnek vélt nézeteinek foglya lesz, az igazság pedig gyökerestől kiszakad a szívéből.
Sátán ezer álcázott kísértést készített elő az igazság világosságában járók vesztére. Az egyetlen biztos út számunkra, ha nem fogadjuk el a Szentírás új értelmezését, mielőtt tapasztalt testvérek elé nem terjesztenénk. Helyezzük azt kezükbe alázatos, tanítható lelkülettel, és ha nem látnak világosságot benne, fogadjuk el döntésüket. Sátán szüntelenül tevékenykedik, de csak kevesen tudják, mennyire leleményes, mennyire fáradhatatlan. Isten népe készüljön arra, hogy ellenáll a ravasz ellenségnek, mert ettől az ellenállástól reszket Sátán. Jobban ismeri hatalmának korlátait, mint mi, s tudja, hogy könnyen felülkerekedhetünk, ha ellenállunk és szembefordulunk vele. Az isteni erő által a leggyöngébb szent is legyőzheti a gonoszt és összes angyalát. S ha erőpróbára kerül sor, Isten gyermeke bebizonyíthatja, hogy felülről kapott erőt. Sátán ezért hangtalanul lép, észrevétlenül mozdul, álcázza jelenlétét. Nem kockáztatja a nyílt ütközetet, nehogy felébressze a keresztény szunnyadó erőit, s nehogy a hívő imában forduljon Istenhez.” (Bizonyságtételek V., 210–213. o.)
