„Mivelhogy azért mindezek felbomlanak, milyeneknek kell lennetek néktek szent életben és kegyességben, akik várjátok és sóvárogjátok az Isten napjának eljövetelét, amelyért az egek tűzbe borulva felbomlanak, és az elemek égve megolvadnak!” (2Pét 3,11–12)
„Fontos, hogy mindenki tudja, milyen légkör veszi körül. Vagy az igazság ellenségével van kapcsolatban, és az ő munkáját végzi, vagy Krisztussal jár, az Ő művét építve…
Sátán örülne, ha mindenki a szövetségese lenne abban a tevékenységében, amelyben testvér gyengíti a bizalmat a testvérben, viszályt keltve azok között, akik vallják, hogy hiszik az igazságot. Sátán a legsikeresebben Krisztus állítólagos hívei által viszi végbe szándékát, akik nem járnak Krisztus nyomában, és nem dolgoznak Vele… Ez az Úr előkészületének napja. Most nincs időnk arra, hogy hitetlenekkel társalogjunk, vagy az ördög munkáját végezzük. Mindenki óvakodjon attól, hogy mások hitét megzavarja, a féltékenység és irigység magvát hintve, mert Isten hallja a szavakat és ítél, megnyilatkozásaink gyümölcsei alapján…
A négy szelet még visszatartják, amíg Isten szolgái el nem pecsételtetnek a homlokukon. Ezután a földi hatalmak felsorakoztatják erőiket az utolsó nagy csatára. Mennyire alaposan ki kellene használnunk kevés hátralévő próbaidőnket! Milyen igyekezettel kellene megvizsgálnunk önmagunkat!
A lélek fegyelmezésére, a szív és a gondolkodás tisztaságára van szükség. Ez sokkal értékesebb, mint a kitűnő képességek, tapintat vagy ismeret. Egy átlagos elme, amely engedelmeskedik az »így szól az Úr«-nak, sokkal alkalmasabb Isten munkájára, mint azok, akiknek adottságaik, képességeik vannak, de nem alkalmazzák, nem használják megfelelő módon… Lehetnek büszkék arra, hogy sok ismeretük van világi dolgokkal kapcsolatban, de ha nem ismerik az igaz Istent, ha nem ismerik Krisztust, aki az út, az igazság és az élet, szánalmasan tudatlanok, és minden ismeretük velük együtt pusztul majd el. A világi ismeret mulandó hatalom, de az Ige ismerete, amelynek átalakító befolyása van az emberi értelemre, elpusztíthatatlan.” (Review and Herald, 1900. november 27.)
