„Hit által vitetett fel Énók, hogy ne lásson halált, és nem találták meg, mert az Isten felvitte őt. Mert felvitetése előtt bizonyságot nyert afelől, hogy kedves volt Istennek.” (Zsid 11,5)
„Gonosz időket élünk. Az utolsó napok veszedelmei egyre sűrűsödnek körülöttünk. Mivel a gonoszság elhatalmasodott, sokakban kihűl a szeretet. Az idő rövidsége sürget, hogy jótettekre törekedjünk. Valóban arra lenne szükség, hogy Isten napjának borzalmait ecseteljük előttetek, s ezzel szorítsuk rá benneteket a helyes cselekedetekre. Énók három évszázadon keresztül Istennel járt. Romlott korban élt, erkölcsi szenny vette körül, mégis arra szoktatta gondolkodását, hogy legyen odaadó Isten iránt, szeresse a tisztaságot. A menny állampolgára volt, ránevelte önmagát, hogy a mennyeiekről gondolkodjék.
Énókot ugyanúgy ostromolták a kísértések, mint minket. Olyan társadalomban élt, amely nem szívlelte jobban az igaz tetteket, mint a mostani. Minden, ami körülvette, bűntől és romlottságtól volt szennyes, ugyanúgy, mint ma, Énók mégis szent életet élt. Nem szennyezték be korának uralkodó bűnei. Mi is ugyanígy tiszták és romlatlanok maradhatunk. Azoknak a szenteknek a képviselője volt, akik az utolsó idők veszedelmei és romlottságai között élnek. Mivel hűségesen engedelmeskedett Istennek, az Úr magához vette őt. Azok a hűségesek, akik a vég idején élnek, ugyanígy elragadtatnak majd.” (Bizonyságtételek II., 121–122. o.) „»Boldogok, akiknek szívük tiszta, mert ők az Istent meglátják.« (Mát 5,8)
Énók háromszáz évig törekedett a tisztaszívűségre, hogy összhangban legyen a mennyel. Istennel járt három századon át. Napról napra vágyott a szorosabb egységre, egyre meghittebb kapcsolatba került Istennel, míg végül az Úr magához vette. Addig is az örökkévalóság küszöbén állt, alig lépésnyire az áldottak földjétől. Most pedig kitárult előtte a kapu, s amikor belépett a szent városba, folytatta Isten szolgálatát, melyet oly hosszú időn át gyakorolt a földön. Ő lett az első ember, aki belépett a mennybe. Isten ilyen közösségre hív bennünket. Énók példáját követve mindazoknak el kell érniük jellemük megszentelődését, akiket az Úr második eljövetelekor élő emberek közül Isten üdvözíteni fog.” (Bizonyságtételek VIII., 331. o.)
